11 kedves csalogány kedves csalogány

hát ez van, ha az ember elmegy itthonról.
túl sok minden történik, és túl sok mindent kéne egyszerre felfogni.

igazából tele vagyok mindenféle ellentmondással. az biztos, hogy a háromból ez volt a legkevésbé jó. azis, hogy rengeteg kellemetlen dolog volt, és nem nagyon volt senki toppon. sajnáltam, hogy keveset vagyunk együtt, meg hogy már nem csak magunk, mindenkiből kijött a hiszti, és senki sem mondta, miért, a feladattal meg rém szenvedtünk. ugyanis a rikítózöldszemű mostohanéni szerepe annyira nem áll közel hozzám, ezért is nemértem, hogy miért tetszett a népeknek. nem mellesleg nagyon szarul éreztem magam, hogy duplázódtunk. nem szeretem, ha nem magamhoz mérnek, és ezzel mind így voltunk.
de hiába szenvedtünk már a helyzetgyakorlatozás gondolatától is, azért elég maradandó élményt nyújtott, hogy a barátaim hirtelen disneyszereplőkké válnak. meg aztán micsoda királyozást csaptunk, nem beszélve a gánti hvcskről (enikő a rózsaszínben...ugyebáár), az smsekről, amiket valószínűleg csak álmodtunk( de legalábbis tömeges hallucináció), az esőben meteorozásról, és a marcipános-fahéjas-almás palacsintáról. voltunk a marson, szálkásítottunk, marcipánfocipályát csináltunk, jazzbalettoztunk (?), thai chiztunk a focipályán, ugráltunk mika lollipopjára, és mint már említettem, szadiztuk hamupipőkét, aki hol a picsában van. (insidejoke)

aztán felrohanok a sporthiradóra, megnézem az átigazolási híreket, megnézem norat, hogy tényleg annyira szép-e, mint képzeltem, aztán blogolok.

még két nap gyerekek.