26

szabászatot nyitunk, ez már biztos. a csokizóteázósütiző és az esküvői szervezés mellé. legalábbis amíg waggé nem válok.
még ígyis szar volt eddig ez a hét, hogy kuyt integetett csak nekem. hol eszeveszett módon vidám vagyok, hol meg a béka segge alatt, az utóbbi sokkal gyakrabban, mint kéne, és ezt így ötpercenként változtatom, ami kifejezetten fárasztó. fizikailag is és lelkileg is. amit érdemesnek tűnt várni, már az se izgat fel túlzottan, szerintem kábé itt a vég. századvalamelyikrészi depresszió?
nem egyezek az emberekkel se túlzottan, mondjuk az megnyugtató, hogy ez csak részben az én hisztizésemtől van, a többi a másik hisztizése, de ettől függetlenül még mindig nem stimmel valami, csak nem tudom megfogalmazni.
jah de. akkor stimmelne minden, ha öt darab ötös érettségivel meteoroznék ott, a parton. najó de ez persze nincs így, úgyhogy megpróbálok olyan jópofa dolgokra korlátozódni, mint ez a ma délután. elvégre nincs is igazán bajom.