16 monszun

úgyérzem magam kissé, mintha szobafogságra ítéltem volna saját magam. szerencsére ilyen időben azért az nem nagy baj. csak legyen net.
még mindig izomlázam van. én kifejezetten élveztem a dolgot, még azzal a kismilliárd hibával együtt is, amiket így menetközben ejtettünk...höh. még a fehérgatya-para és a premenstruációs szindrómában szenvedő hímnem is vicces így visszagondolva. meg a múltidézés némi pizza/pinocchiofagyi felett. mert néma gyereknek ugye anyja se. meg az ellenkező irányba tett kis kirándulásom(khmkhm), meg a szarráázás a rákóczin keletkezett folyamban. meg... nosztalgia.
ilyen apróságok miatt, hogy rossz közérzet, nyárhiány, olli, érettségi, lelkiismeretfurdalás, olli meg nemalvás, nem vagyok kifejezetten toppon. de legalább nem is várok el sokat ettől az időszaktól, ezt túl kell élni, és pont.

"-if you die in the dream, you wake up in the reality. ask me what happens if you die in reality?
-what happens?
-you die, stupid. that's why it's called reality."