27

kurva hideg van. ez egyenes arányban van szerencsére a melegben teázásokkal/forraltborozásokkal legalább.

a szobám kezd egy háborús övezethez hasonlítani. az ágyam úszik a győri édesben, a burgonysziromban, és kismilló papírlapban, amiket meg se próbálok rendszerezni, hogy melyik tantárgyhoz tartozik éppen. vizsgaidőszak-gyanús a látvány.

túl egy vizsgán, két zh-n, két referátumon, egy ezerórás küldöttgyűlésen, és olyan az új szemcsim, mint a daltonos franciatanárnőnek. tény, hogy az előző hetekben annál is gyakrabban gondoltam arra, hogy skippelem a novembert valami lakatlan szigeten toronto-val kettesben, illetve hogy lelépek az első repülővel san francisco-ba és keresek egy random amatőr társulatot, mint amennyit szoktam, pedig az sem egészséges. és halvány lila gőzöm sincs, hogy hogy fogok egy tízoldalas szemináriumi dolgozat vázlatát leadni a héten, amikor még csak nem is olvastam a könyveket.

és mindezt persze nulla alvással, viszont elég nagy mennyiségű zöldteával/kávéval/borral/felessel. valami hihetetlenül szánalmas. éjszakánként meg persze a komplett ágyneműmet a számba kell tömni, hogy ne röhögjem/sírjam fel a fél házat tumblrözés közben, ami megintcsak nem egészséges, akkorsem, ha addig remekül érzem magam. olyankor is, amikor a random saját bejáratú glee clubjaimmal lógok különböző állapotban, csak aztán mindig eszembejut, hogy nos, ez az, ami helyett nekem most éppen mit is kéne csinálnom.

úgy érzem magam, mint az a haiku. sok kegyetlenül jó pillanatból áll ez a fura időszak. a kegyetlenül jó alatt értek mindent, ami ide tartozik, és egyenlő az emberekkel általában (még akkoris, ha láncban takarítjuk egymás után a hányást), a fura alatt meg hogy gyakran érzem azt, hogy ennél valami több kell. de ezt gyanúsan számszövegeknek lehet szerintem tulajdonítani, amik a leggyakrabban azt ismételgetik a fejedben, hogy több vagy, mint ami, és szopás, ha aztán valaki elhiszi és nem úgy van. észrevettem ugyanis, hogy a starkid dalok bizonyos kombinációban egymás után lejátszva furcsa fuck yeah-érzéssel keveredő csít adnak. csak még nem jöttem rá azt hová használjam fel.

jaj de unom saját magam.