19 kicsit később

...amikor 9.-ben bekerültem ebbe az osztályba, mindenki arra próbált rávenni, hogy utáljak embereket, mert mindekit túlzottan szerettem.
vajon miért van az, hogy most meg az a meglepő, ha éppen nem utálok mindenkit? de halál komolyan, az utóbbi egy hónapban valahogy annyira hülyék lettek körülöttem az emberek, hogy az már nekem fáj. most hozhatnám példának az adóhivatalban tett látogatásomat, amikor én csak ártatlanul adókártyát akartam csináltatni, vagy a nyelvvizsgánál körülöttem lévő emberek, nem is beszélve az osztályos ügyeket. hogy néha milyenek tudnak lenni az emberek! tejóég. ugyebár elle-re gondolok, akiről már keményen hárman blogolunk, lehet, nem véletlenül... rettenetesen utálom, hogy egy ember miatt szenvedünk vagy 6an, és teljesen tehetetlenek vagyunk... ráadásul, mint általában, ehhez sincs semmi közöm, csak beleártom magam. van egy ilyen rossz tulajdonságom, hogy szeretem felidegesíteni magam oylan dolgokon is, amin nem kéne.
...szóval ennek az egésznek az volt a tanulsága, hogy nincs mese, érettségi után ki kell menni spanyolországba, és majd Bojan Krkic feleségül vesz, mert sok pénze van és aranyosan buta, és majd kapok tőle frey wille-es hundertwasseres gyűrűt és az jó lesz. ez az egyetlen jövő, amit el tudok képzelni magamnak...
de most éppen az foglalkoztat, hogy hogy fogom megcsinálni grófné karácsonyi ajándékát hétfőig. szerintem sehogy.