24

más normális ember ilyenkor meghitten üldögél kurvára kifáradva az előkészületektől egy karácsonyfa közelében és bontogat, vagy eszik.
nálunk is hasonló történt, és történetesen azért nem most, mert nálunk a szenteste előre lett hozva szentdélbe, mert a kis unokaöcsim, dani is jött(tiszta x-mas edition volt a ruhái miatt) és ő délután nagyrészt alszik, este meg már otthon kell vele lenni etetésre. szóval kivételesen délben volt a karácsonyi éneklés/ajándékosztás/bontogatás/evés. daninak szerintem a zörgő színes csomagolópapír jobban bejött, mint az ajándék, de azért hősiesen vigyorgott edészen addig, amíg el nem fáradt. akkor aztán volt nagy sírás-rívás, aztán nagy alvás.
a délelőtt felettébb rémes volt, valami miatt nem aludtam egész éjjel, pedig nekem aztán általában nincs baj az alvókámmal, és olli képes volt negyed 9kor felkelteni. téli szünetben!!! ennek megfelelően halál nyúzott voltam, olli meg a szokásosnál is idegesebb, mert délig el kellett készülni. általában a család három női tagja, olli, tesóm meg én szoktunk közösen fát díszíteni, de idén rám hárult e nemes feladat, mivel olli fel le rohangált és takarított, tesóm meg már nem lakik otthon.
már megint elborzadtam, hogy mennyi szart rakunk a fára. míg más ízlésesen egy vagy két színben feldíszíti a szerb ezüstfenyőjét vagy miegymását (kinek miXD) addig a miénk általában úgy néz ki, mintha ráborítottak volna egy karácsonyfadíszüzeletet. az izzósor persze jól megrázott, a szaloncukor szamosmarcipános, ami jó, de a felénél eluntam a rakosgatást, és elkezdtem 3 méterről dobálni a fára. ollinak nem tetszett a díszítés ezen módja, pedig igazán hasznos.
nem tudom, ki hogy van vele, de én majdnem minden dísszel külön személyes kapcsolatot ápolok. pl adtam nekik anno nevet, vagy kiskoromban játszottam vele, ilyesmik, ezért elég szórakoztató a díszítés, de azért még mindig nemértem, hogy az ilyen árpádsávos köpenyű ijesztő boszorka, meg mindenféle amorf formájú 200 éves mézeskalács miért kerül fel minden évben arra a szerencsétlen fára. persze kidobni nem lehet, hiszen azt valaha valakitől kaptuk, aki kedves, csak már arra nem emlékszik senki, hogy kitől és miért. a legjobban egy narancssárga hajú méhecskén akadtam ki. meg a túl nagy szemű krampusz-díszeken, azoktól mindigis féltem, úgyhogy száműztem őket a fa hátuljára.
apa meg olli behozták az asztalt kinyitva, hiszen sok a vendég, de össze kellett belül kötni cukorspárgával, nehogy leessen ebéd közben a fele.
amúgy egész jól sikerült, az idei jézuskám nem volt mondjuk túl kreatív, de ezen is túl vagyunk.
én meg annyi mindent kaptam, hogy csak na. csokitlábtyűtzoknithajgumithullámcsatotfülhallgatótfüllbevalótsapitlábszármelegítőtövetakedvencsamponomamitnemlehetkapninaptáratszéptáskátdetéllegnagyonszép,wamponszerelmesedtünkegymásba)felsőtruhátsminketéssokkönyvet.
bontogatni még rondábban tudok, mint csomagolni.


feliz navidad vagy bon nadal, kinek melyik nyelvterület imponálóbb...:)