10

azt hiszem, elmesélem ezt a mai matekórát, mert ez annyira tükrözi az állapotunkat...

winnie és sweetie az előttünk lévő padban avonkatalógust olvas. iker mellettem sminkel nagyban a pad alatt. én gépiesen másolom a táblát, kussban, erre persze engem akar elültetni a tanár. iker mellettem hangosan nyög:
-ahh, aaah! lehet szülni fogok! nemár, baszki, most sminkeltem... tényleg, van egy fésűtök?
kezdek bealudni, azok meg félórája olvassák az avont. iker szarul van:
-hánynom kell!
-kiolvastátok már?!
-senkit nem érdekel, hogy hánynom kell?!?!-akad ki iker.
-nem, most az avonkatalógusról van szó!!!
sweetie buta fejjel hátradől.
-kiszámoltam valamit, amiről nem tudom, hogy mi.
iker kimegy a teremből. aztán visszajön.
-nah, hánytál?-érdeklődik winnie.
-nem, megcsináltam a hajam.
a tanárúr elveszi az avonkatalógust. azt se fogom már elolvasni ma... sweetie és winnie az ujjukkal focisat báboznak.
-vágod, hogy ezek az ujjukkal játszanak?- kérdezi iker.-utoljára oviban toltam ezt az ebédlőasztalnál...

hangos "tűz van! tűz van!" felkiáltással riadóztatjuk társainkat. aztán napozunk az almássy téren.
meg szépen leordítjuk egymás fejét, szokásunkhoz híven, ha szóba kerül bármi december negyedikével kapcsolatos.
fergeteges, felejthetetlen napok ezek...