12

ó, heló blogverzum! lehetséges, hogy visszatértem nem szándékos hamvaimból?
ötkeres száműzetés kommunikáció nélkül, álomvébé, lakásvakarás, hideg, meleg, meglepik, udvari, ahol úgy tűnik kötelezően szarul kell lennem. horvát, ami nekem kissé nem úgy jött össze, ahogy én azt álmaimban elterveztem... pontosabban pörfiktnél is pörfiktebb volt a mariskai terasz, a tengerpart rákos sellősziklákkal és persze velence, ami trogir, a calvieri kastéllyal, ami egy templom, és gondolák sincsenek. de van parti. ha az ember menet közben nem hal meg a láztól/hányástól/köhögéstől. azóta átköltöztem pár km-rel arrébb, itt ugyan nincsenek a srácok, a calvieri kastély meg ilyesmi, de van milla meg család, az se utolsó, és mostmár táplálkozom. igaz, a hörgőgörcs még mindig fincsi, meg tíz méter menés után egy órát alszom, de legalább nem 39 fokkal nyöszörgök egy szobában. nosztalgie majd következik még. addig is csókok a horvát tengerpartról, hullócsillagok alatt, rémes horvát nyálzenével a túlpartról.