25

igen, felmásztam a calvierri kastély tornyába. ilyet is tudok.
azért ezt nem gondoltam. 47 méter. mondom negyvenhét. először olyan izé volt, hogy az összes turista felmehet oda, ahová felmászik a doki, de aztán a turisták háromnegyede visszafordult félúton.
megcsináltam, frankón felmásztam a harangokig, matt smith után szabadon. azért az aranybögig talán kissé túlzás lett volna. de kérdem én. hogy a halálba ment oda fel egy stáb??? egy órát remegett a lábam utána... és ő meg a harangon lóg?! hát én se leszek univerzummentő. (mily meglepő.) viszont utána doctorwhot néztem a szüleimmel, igen, és nagyon jókat röhögtünk a főtéri gondolákon, aminek a helyén prímán jegeskávéztunk még a délután.
kis nosztalgia, nemrég ott roptuk alatta. megtekintettem szerény erkélyünket is, a lila virággal meg a kurvasok darázzsal. ó, mintha most lett volna:D
kezd otthonhiány lenni. nem nagyon, de azért érezhetően. vagy inkább ember. vagy mindkettő.