a mai nap alatt az agysejtjeim kilencven százaléka pusztult el.
olli szerint a mai nappal váltam igazi egyetemistává. (ehhez az kellett, hogy kétésfél órát álljak a semmiért egy heringsűrűségű téófolyosón, hazamenjek, és sírva felhívjam a hökösöket, hogy mifaszt kell csinálni amikor kiszúr az egyetem az emberrel, akik megvigasztaljanak, hogy nem én vagyok a hülye. amit eddig is tudtam bytheway.)
most egy kicsit úgyérzem, hogy inkompatibilis vagyok a környezetemben élő emberek igen nagy részével, vagy nemtudom, de hatalmas energiákat feccölök abba, hogy megértsem, mi megy a buksijukban, és egyáltalán nem megy a kiderítése. azt hiszem, kissé be lettem skatulyázva a pincsikutya illetve a hivatásos konfliktuskezelő szerepkörbe, és a helyzet az, hogy egyikben sem vagyok jó, úgyhogy ennyit mindenkiről, argh.
megint hihetetlen empátia sugárzik belőlem. bár a mai egyetemi köröm után szerintem minden nagyszerű tőlem... najó, következik a mai ezredik mesterséges önlehiggasztásom across the universe jelenetek csekkolásával, és tumblr-ös időpazarlással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése