14

valami kurvára nem stimmel, még nem jöttem rá, hogy mi, poszt-nyaralási sokkom van, vagy csak szimplán frontos, vagy mi. elvégre végre itthon, ami legalább annyira jó, mint amennyire rossz, ugyanis azt képzeltem, hogy a saját ágyam, a körút és az ipari mennyiségű tumblr a tökéletességgel egyenlő, most, hogy itt van, meg tudnék ölni akárkit már azért is, mert hozzám szól, és igazából sokkal jobban örülnék ha a pagi kikötőben ülnék fagyival, szóval most akkor mi van. á, már mindent értek, az ipari mennyiségű landslide és i feel pretty/unpretty a hibás. nem gondolná az ember de nagyon finoman állati nagy tudatalatti depit okoznak együtt.

pedig maholnap indulunk oda meg oda meg oda és ááá, szóval fel kéne pörögni, de egyelőre még azzal kapcsolatban is egy erős pánikot érzek. meg miért van olyan levegő, hogyha mélyet lélegzek akkor sem jön vele oxigén?! mindegy, ship klaine and nothing hurts. az instant happiness klippek pedig végülis még megvannak; a városbanrohangálós, a napsütétes-spainbluesky-os és a barátos-továbblépős. szereeeet van, budapest. (és igen, ma nem vagyok alkalmas szövegalkotásra.)