31

nos, ja, tekintve, hogy az útinapló valahol xavinál leledzik, ezért nem csinálok belőle cenzúrázott mókaverziót ide. élménybeszámolni végképp nincs értelme tekintve a hosszúságot, ajánlom a merengőt ilyesmikhez.

konkrétan úgy érzem magam, mint akit bezártak egy ketrecbe és pest legrémesebb részein is úgy lóbálom a táskám, mintha fegyveres katonák őriznének. nos, igen az a baj, hogy miután az ember konrétan lives the dream, utána még a nagyszerű dolgoknak sem tud megfelelően örülni, pedig márcsak két hetem van a halálig, és abból is az egyik már javában baszogatással lesz teli.

képtelenség átállítani a pinky braint a zépére meg a tárgyfelvételre, meg nemtudom, tényleg, úgy érzem még napokkal később is mintha másik univerzumrétegben lennék, sőt, szerintem hónapok múlva is éppígy lesz, nagyon nem yeeeeeeey. ráadásul ollival ilyen hummelberryben toljuk, ami a maradék energiám is leszívja, heló szeptember, most, hogy buta fejjel nem maradtunk kint valami másik országban, némi píflaggel, 11es busszal (eleven. to. liverpoolstreet.) és pinacoladas franciával, marad a képernyőfüggőség.