10

az életem romokban. nem elég, hogy nem látok, valami vírus úgy döntött, hogy tovább amortizál. amúgyis kevés energiámban előre kéne megtanulnom a komplett féléves anyagot irodalomból, különben nem vizsgázok le. tegnapi rémálom, a tény, hogy összekavartam egy exemmel, illetve a tegnapi/mai "mit ne csináljunk antibiotikumra" éjjel után nagyjából már tényleg úgy érzem, hogy a nutella sem segít. komolyan mondom, annyira szánalmas vagyok, hogy az egyetlen dolog ami lázba hoz, ha a fox honlapján "slushie payback"-et játszok. najó, meg hogy ma lesz új doctor who epizód.

na mindegy, a légyeg, hogy annyira jó, hogy kezdődik a félév! minek nekem nyár, meg minek nekem reghét, az különben is pontosan az az időszak, ami abba a megnyugtató tévhitbe ringatja a szerencsétlen hallgatót, hogy van sejtelme róla, milyen lesz a féléve. de nincs. gőzesincsenmegfoghalnimegfogbuknidepresszióslesznovembertőljanuárig.

kedden indult a dolog, azzal, hogy természetesen csak a mi szakunknak nem volt rendben a terme. úgyhogy norsk väninnámmal ráálltunk a h épület-r épület távra, cellux, toll, papír illetve terembeosztás ügyben, szerintem kb hétszer tettük meg per perc. másnap én voltam hülye, nem az egyetem, de ez már más ügy, a lényeg, hogy az azért mégis mókás, hogy együtt vagyunk megint, közös húsgolyózás, ikeás ágyszerelés, kórus, költemény ez etr-ről, és patronált.

ahogy azt kell jóviking módra.