7

most megint elvonulok egy hónapra a civilizációtól, hogy a már jókis megszokott sokadik otthonunkban mászkáljak a köves kisutcákon, meg a szaturnusz felszínéhez hasonlatos tájon, meg a nagyonkék adriában. talán az se fog nagyon zavarni annyira, hogy el vagyok vágva a külvilágtól, teljesen vízzel körülvéve, hiszen sokan leszünk. de azért igen. mert vannak, akik mindig hiányzanak itthon.
de azért jó volt kicsit érezni a fílinget, amit magunknak gyártanak a pestiek. jó volt végigsétálni a sötét utcákon, ahol még éjszakai is sokan vannak. minden egyes kis sarokról eszembe jut valami, annyi minden történt ebben a pár utcában velem...
és ülünk amellett a kis lábáztató mellett, azon a maréknyi füvön, nekünk ennyi is elég itt a belvárosban, valami angol srác gitározik mellettünk, azis jó. tele van a város alteregóval, akik a szívbajt hozzák ránk, meg a csalódottságot is, hogy csak egy utánzat...
megjegyzem, miss sese bond-nak hála mostantól jól alszom :)

buenas noches.