22

nagyonjó-rossz-furcsa-rossz-nagyonjó-furcsa-nagyonjó-rossz és ezt így folyamatosan.
kezdjük a rosszal. kialvatlan, ingerült, ezer millió dolgot csinál ijesztően egyszerre, mindent elfelejt, minimum két helyen kell lennie egyszerre, nem tanul, gyakoriak a késztetések, hogy teli torokból üvöltsön feszültséglevezetésként, vagy szerencsétlen fejjel hagyja, hogy végre kibőgje magát.
furcsa... az egész, hogy itt van. eddig persze nagyszerűen hárítottam, és most is egész jól megy, csak mostmár nem kéne. furcsák a reakcióim, meg az a kábé kétmillió fajta érzés összekeverdve nagyon is ijezstő dolgokat művelve szerencsétlen gyomrommal. az izgulás is furcsa, akkoris, amikor van, akkor is, amikor nincs. és az is, hogy nem fogom fel, hogy mennyire vége van. nevetségesen morbid, de nincs időm meg energiám. ígyhát meg se próbálom. inkább rászólok ikerre, hogy ne öleljen át ballagási dalok éneklése közben, mert bőgni fogok. de nem gondolok bele mert nemnemnem. majd egyszer felfogom és akkor vége lesz és biztos így kell lennie.
és jó... úgy minden(: ezeket persze leszámítva. az idő, a fíling. hogy tudom, hogy tulajdonképpen ez poén lesz és izgi. és hogy ezerrel süt a nap és hogy nemsokára nyár és vb és minden, amit várok. ezenkívül nagyon jó fagyit enni angolon, meg a körúton végig, próba helyett, éjszakábanyúlóan hülyülni és forgatni a hétkerben, meg hangosan hülyeségekről röhögni száz emberrel körülvéve az eü vizsga előtt...
...hogy aztán folytatódjon, hogy furcsa-rossz-nagyonjó-rossz-nagyonjó-furcsa-nagyonjó-nagyonjó-nagyonjó-nagyonjó...