minden ellenére jókedv, és energia.
holnap miatt miért is aggódni, az esélytelenek nyugalma bennem, de amúgyis most minden olyan könnyűnek tűnik. ha meg nem, majd valamelyik. és ha azok sem, akkor még mindig marad bojan, mint lehetőség.
a tizenkettedikdét szeretem, ház előtt énekelni, egyszálgitárral. szalámiskenyeret enni. paprikával. és tegezni. végre valakit. hiába, elvesztettük szerenád-szüzességünket.
egyéb érzelmek zavarnak a koncentrálásban, úgyhogy próbálom őket távoltartani, de sajnos szeretem őket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése