ülni egyedül az ablak előtt, miközben tűz befelé a nap, feltűrni a pólót és a nadrágszárat, és feltenni a lábakat az ablakpárkányra, hogy süsse a talpam, meg a hasam, és közben modern drámákat olvasni... így akarnék élni egyfolytában. meg gólyatáncolni az erkélyen. és sírni a színpadon. közösen.
a többi egyáltalán nem számít.
2010. április 26.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése