13

ó, az első napom az egyetemen. minő élmény. (megjegyzem, nem történt semmi. tényegesen, - semmi.) de legalább eljutottunk ide. mocskosul fárasztó volt, megjegyzem...
nembaj, móka, első előadáson bealudni szerintem teljesítmény, egymásfüzetének a szélére-rajzolás is megvolt, most élés van rendesen. kk-s éjszakázások, gtafter, magyardalnapja, úúúh, aludni is kéne, ráadásul eleve szar közérzettel a kimerülés nagyon nagyszerű, meg rutin, de közben azok jók is, most döntse el az ember mi a helyes. főleg ilyen szeptemberben, amilyet még nem éltem, annyira nemjó.
mindegy, legalább itthon egy fokkal jobb a helyzet. meg van egy vadiúj falnyi polcom, és ikeaszag van tőle aszobában.
reggel meg egész jó volt bemenni a kámpuszba, így melegben, sok színes, mappás fiatal padok tetején dumálva, zöld kerttel, kk előtti kávézó népség, majdnem olyan volt, mintha a highschoolmusical jött volna szembe. már vártam, hogy a fél bétéká hirtelen sugallat útján betanuljon egy komplett koreográfiát. najjó azt mégsem.
102 nap pedig a meghitt karácsonyi gépelőttvisításig. néha rámtör, hogy bejglivel a számban szeretnék angol proxyval készenlétben ülni a bbc iplayer előtt...