2

ójaj, afternyárfíling. összedugott szívószálak, műanyagkanál, vidámparkblokk, tesókarkötő, meg egy piross-sárga gyöngyből fűzött lánc. a táskámban. mostmár kivettem őket.
hihetetlen, de annyival jobban érzem magam, hogy kisütött a nap, hogy elmondani se tudom. az emberek meg élnek, én meg megint szeretem a várost, kezdek megbékélni a trefortkert zöldszagával, kár, hogy minden órám ütközik. alma mater még mindig ugyanolyan, nem értem, miért nem zavar senkit, hogy nem vagyunk ott. képesek, és folytatják, nélkülünk. nem pofátlanság? és talán minden gólyatánc szar volt eddig is, csak nem tűnt fel az emlékek miatt?
nem baj, frici papa örök.