24

tegnapi napom gyönyörei.
bementem korahajnalban(az nálam 8:15öt jelent), aztán hazamentem, ahol pont annyi időm volt, hogy evésen kívül semmit se lehetett csinálni, aztán visszamentem, aztán megint haza, ismételten szar időintervallum erejéig, aztán elmentem vezetni, onnan színházba, aztán haza ötpercre, aztán partiba.

aztán! olyan álmodtam gyerekek, hogy ez mindent felülmúl... ultramodern kínzókamra, titkosrendőrség, mindezt ráadásul nem tudtam, miért és a legjobb barátaim árultak be mondván, hogy megváltoztam. íííírtó fos érzés volt. aztán megparancsolták, hogy nem mondhatom el senkinek, mert kinyírnak. felhívtam tyúkanyót(?), aki mondta, hogy ha elfogtak, válaszoljak csak igennel neki vagy nemmel, hogy ne vegyék észre, és igent mondtam, szóval nagy boldogon vártam a kivégzésem. aztán hazamentem, ahol meglepetésbulim volt, és egy rakat olyan ember volt ott, akikre nem is emlékszem kábé, ilyen általánosos egyévigjártvelem-emberek... mindegy, rettenetes volt, és amikor felébredtem azthittem, hogy igaz, és jaj, így pihenjen az ember, én se megyek többet villodzófényes szórakozóhelyre.