13

ezen a héten annyi mindent szerettem volna írni, de mindig visszafogtam magam, hogy majd ha túlleszünk a nehezén, mertugye nehogymár blogoljon az ember a halálvizsgái közt. (ezt az önkontrollt amúgy nem igazán értem. facebookozni/tumblrözni persze nem sajnáltam.) néha furán elvigyorodom, mint aki be van lőve, hogy megcsináltam ezt a kettőt, aztán eszembe jut, hogy ez nem jelenti azt, hogy nem lesz belőle négy.
főleg, hogy filmelmélet közben leginkább azon gondolkodtam, hogy fájt volna-e elolvasni a bazin-szövegeket is, valamint hogy mi az oka annak, hogy az esztétika tanszéken vannak a legbüdösebb vécék az egész bétéká területén. törin a legfontosabb problémám az volt, hogy ne lépjen le a zsófi előbb, mert akkor nem lesz semmi látást zavaró tényező a csaj illetve köztem (de, lelépett), valamint, hogyha az ember látványosan leájul a székről, ugyanúgy meghúzzák-e, vagy kap plusz egy esélyt.
amellett, hogy majdnem olyan szarul vagyok, mint horvátországban, egyébként pörögnek az események, és ha lenne rá energiám, valószínűleg írtó hálás lennék a jelenlegi lehetőségeimnek, de sajnos mostmég csak azt észlelem, hogy másfélnapi tanulás a legnehezebb vizsgámra eleve nem túl jó kilátás, lázzal spékelve különösen nem (pedig mondtam ollinak, hogy húzzon a közelemből!), és a megoldást egyelőre toxikus mennyiségű sorozatnézésben/filmvágásban/megszállott szkeccselésben látom.