1

erre sem mondanám, hogy kifejezetten hosszú lett volna... de eseménydús, az biztos. nem vagyok nagy híve a számvetésnek, de azért megteszem, főleg, mert például fogalmam sincs, mit csináltam tavaly télen...
ahogy elnézem, beteg voltam, meg a jókis régi gimis hülyülések, hol vannak már, idevelük. azthiszem, újra felfedeztem a beatlest, és küzdöttem a pontjaimért, aztán befigyelt a tavaszi bezsongás pár hétben, hm, az kifejezetten jó volt... normandiai hideg után még nagyobb kontraszt volt az a hirtelen jött, nagyon amerikai-filmes tavasz, kresszel, merlin utáni gödörrel, jogikar előtt a padon, kicsit szétesve.

"utoljára matrózblúzban..." 2010, április harminc. elfelé menve...

átestünk az írásbeliken, első említése a dw-nak. micsoda özönvíz volt azután a májusi merlines fellépésünk után a rákóczin! érettségi szünetben valahol tízcentivel föld felett elszállva, egy hang tanulás nélkül, vébé pedig spainblue, wakawaka, és tökéletes. úgy látom, az évadzáró némileg jobban lekötött, mint bármelyik tantárgyam. (abszolút megértem.)
a szóbelik utáni hétre still nemigazán emlékszem, bizonyos éjszakázási-ivási problémák miatt, de a nagy aquaparkozás már igazi nyár volt. aztán nagyjából két hónapig nem voltam itthon, chameleon circuit blinkje, ami igazán meghatározó, láz, tenger.
borzalmas szeptemberi első hét.
kifejezetten mókás folytatás.
első svédek, napihuszonnégyórás kákázások, új élet, új napi rutin, hetvennégyessel, nickkel, szerdai duplaszívással. nagyon hiányzott/ik az a régi élet. de ezt se adnám már semmiért. kapaszkodás a régi jókba. folytatódnak az egyetemi történetek, valahogy alakult/alakul, jó benne részt venni. december, a halálhónap, nem részletezem, nehéz volt, és kellemetlen. és még hol a vége.

így visszanézve, hajnalban sztorizva, mégjobban hiányzik az a régi élet. fura időszak, sokfelé tartozom, de hová is leginkább?... írtó nehéz év volt, de élveztem, nah, írjuk le. :) tizenegy a kabalaszám, ennyit mondok.