az ilyen kis esték szupermókásak! behívó-égetős hangulatom lett, azt hiszem, a következő pár nap valamelyikén újranézem a hairt és az across the universe-t(mostmártényleg), hogy egy kis zöldfüves hangulatom is legyen, ha már tavasz van és esik a hó.
túlvállaltam magam again. hökválasztás, tévé, leckék, zéhák, tévé, kiselőadás, mondtam már a tévét? dúrva hét, betegen, és mégis töltődöm, és jól érzem magam. nem az én érdemem:) hanem a nosztalgiakk-pillanatoké, a megértő pillantásoké, amikor megjelensz a női vécében egy üveg mézes-meggyes fütyülőssel, a hétfői négyórás közös meghalás toporzéloóshisztibe torkollva germánnyelveken, hösty és pojke feje amikor a bácsi németül beszél egy órája és egy kurva szót nem értenek belőle, az éjszakai egyoldalas fácsé-levelezéseké a barátnőkkel, a roadmovieé, és a let the sunshine in-é, szigorúan negyvenhatszor!...
ja, és feladtam. életemben nem adtam fel emberi kapcsolatot, borzalmas, többet nem is akarok ilyet tenni. olyan érzés, mintha kibújnék alóla. de nem kibújás. önvédelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése