13

persze, senki se így képzelte az utolsó erdei sulijának az utolsó estéjét, meg az időjárást, meg sok mindent. de ne bántsuk ezt a pár napot, mert azért adott élményt.
például sütöttünk kürtöskalácsot szakadó esőben. megtapasztaltuk, milyen fenékpusztán a jégeső meg a balatoni vihar, és mindezt egyszál pántos felsőben. a mókacsináló eső mellett azért fantasztikus sziváérványszínű balatoni eget is produkált. meg néha megcsillant az osztályközösség nevű izé, amit igen ritkán tapasztaltam ilyen egyértelműen, például az órisálabdadobálós marhaságnál, meg a madzagbogozás közben. kivételesen nem torkollott ordításba se a tánc, se a színdarab, és azt hiszem, ez a táborzárás jó volt, énis meghatódtam, és jól esett, hogy egy kicsit elbúcsúztattak minket... meg hogy egy kicsit kitombolhattuk magunkat a mi gólyazenénkre, mert az járt nekünk!...:)
meg végülis túléltük. másodfokú égési sérülésekkel, megfázással, influenzával, hatszorosára dagadt bokával, vérző kézzel, bogárlepte arccal, ki mivel, de túléltük.
és úgyis ez volt az utolsó. akkor meg miért ne emlékeznénk az egészre úgy, mint egy bulira?