4

ma van az utolsó.
egész nap az mondogattam magamban, hogy ugyanmár, hiszen ezért nemérdemes bőgni, örülni kell annak, hogy 11 évig itt lehettem, egszer úgyis minden véget ér, az élet megy tovább, és hasonló rettenetes közhelyeket, amikért magyarfakton minimum egy pofon jár.
hazajövök, megkeresem a maradék csokifagyit a mélyhűtőben és elkezdem enni, pedig fáj a torkom. nemakarok bőgni, mert akkor csak fájni fog a fejem, bla bla bla. elszánom magam, hogy jó, akkor mégis kibőgöm magam, akkor meg nemtudok. csak tömöm magamba a fagyit, hátha az segít, de az is undorítóan édes. de azért eszem.
aztán kipakolom a fél szobát. valahol meg kell hogy legyenek a régi képek. és persze meg is vannak...
jó ég. 11 év. pedig még emlékszem amikor hatéves koromban előszőr mentünk ki a majálisra.
meg amikor én voltam a polett delfinje, milla meg az egere. mindezt a körbástyán, hétévesen. emlékszem az első táborokra, színcápáztunk meg hajótörötteseztünk. meg a pénzeszászlós.
összekentük egymást meg a papírt meg a szekrényt is lehetőleg.
és ott volt mindig az erkély. egész pesttel.
amikor kicsi voltam, mindig apu jött értem, és mindig hozott valami óriási péksütit:) millát meg felismertem a smartkatalógusban, és senki nem hitt nekem, hogy tényleg ismerem azt a lányt.
szanticska... keresem a fotókat a templomablak-festésről, és talán még emlékszenek páran a jókis ligetünkre, amit persze aztán benőtt a gaz. meg a csigaversenyre. a szantipizzára, az éjszakákra, amikor semmit, de semmit nem aludtunk, ellenben végigszakadtuk a röhögéstől az egészet. amikor öcsi megivott egy liter kávét tisztán, amikor égettük a fél domboldalt, és amikor hasraestünk éjszaka a bálákban a mezőn hasfelmetszőjackezés közben. vagy egy kis éjjeli speed, szétszúr minket a bozót a kilátó felé... és persze mindeközben éheztünk, mert enni, azt nem ettünk. legutóbb már mertünk májkrémet lopni.
dimenziók. ha jól emlékszem, ez volt az első filmünk címe. mennyit szenvedtünk vele! meg a méhecskés remekművünk...
nem beszélve az emberekről... itt ismertem meg millát, a kétfejű férjem, az öcsém és a bátyám, hogy teljes legyen a család. végülis...azok is voltunk:) csak felnőttünk. felnőttünk... :)
ülök a konyhában, eszem a csokifagyit és bőgök.