8 nosztalgia 2009

megkésve bár, és törve, de íme, írok a várva várt és nem várt 2010-ben is, amit még mindig 20010nek írok.

és tegnap meg ott álltunk 4 másodperccel éjfél előtt és nyomtuk be a szánkba kongatásra a szőlőt, amit persze nem sikerült időben, viszont mindenki meg akart fulladni tőle és kellően rosszul lett:D ki tudnám tekerni a játékvezető nyakát, hogy lehet megadni egy duplaleses gólt?! mit szólna bojan, ha meglátná elle-t mellettem?? hogyhogyhogyhogy lehet ilyen ez a világ?! egy fal választ el tőle, de ígyis túl közel van ahhoz, hogy kárt tegyek benne miközben angolul "iker a doktorbácsinál" párbeszédet folytattunk a madách-nap még rettenetesebb volt, egyrészt mert nem mi álltunk a színpadon, aztán ezért mert amik fennvoltak, azok rosszak voltak hej, de nehéz egy forgatás! a dokinéni gratulált hozzá, hogy sikerült az idei év mindkettő vírusát elkapnom.

baromira elegem van a kétszersültből és a főtt krumpliból az énekórán meg orbitálisan rettenetes volt, ahogy kis osztályom háromszólamban próbált énekelni. toronyiránt a focipályához még mi is odatalálunk, akkor is, ha budafokon van. kiszökünk éjjel!vagy eleve a lelátón alszunk... kistapírt fogunk bojannal a házunk kertjében tartani, mert nagyoncuki. azóta nagyon okosnak és magabiztosnak érzem magam. (van egy tippem, ez meddig fog tartani.) üzenem mindenkinek, hogy a lelkész kártyát ne azonosítsa olyan emberekkel, akik kedvesnek hiszik magukat, mert brutális lelkiválságot okoz nekik. köszönöm. holnap móka, kacagás és sör.

vagy csak érdekes nosztalgiázni és rájönni, hogy valaha ez nem így indult a spanyol válogatott háttértáncol és gólörül. the end!:) de most tényleg erről van szó, hogy mégis mi a jó francot akarok????? megvan a hang? kérdezi m mosolyogva halkan a kamarakórusunknak. NEM. nyögjük ikerrel, és mindenki különböző hangon kezdi el ordítani, hogy hulla szilva. naszép. mangalányok köröznek egy ház körül. mégis, mi az a bababébi, tudja valaki? és nem értem, miért hajtogatja 'okay' helyett, hogy 'oh gay'... apám sajtos hagymakrémlevest csinál a kedvemért, endre verseit olvasom, félig kötelezőből, félig nem. de talán hörcsögöt sétáltatni magyaron mégiscsak jobb

elpicsultak a napok. a srácnak nincs igaza, a három mosoly nem szalad sehová 100 nap, és elindulunk a spanyol határ felé... aludni otthon is lehet. hosszúfoci meg csak egy van egy évben.hiányzik az összes ntmate, és megint kezdődik a végeláthatatlan itthonülés és vizsgálatrajárás. sírvaröhögni. nem kapni levegőt. komolyan megijedtem, hogy megfulladok, és mindezt egy fizikaóra keretein belül.

nttengerpartpálmabeachnyalókarobbanóscukorsagradafamiliacampnoubojan. a sorrend tetszőleges. volt egy kis mojito, hála az idősebb korosztálynak, és tényleg írtó finom volt, meg volt hozzá kisernyő, meg tejszínhabos eper ma a kockás rövidnadrágomba mentem iskolába. ez igenis fontos gyönyörűen tudunk bolerót is énekelni, és vaníliás pudingot enni énekórán (banánnal). aztán ötvöztük jetipetit a hámhússzal, és végül kiderült, hogy a roxfort a világ legtrendibb divatsulija. végre itt a 'nyár' és valami mégse jó. kell nekem hülyének lenni. mint ahogy az sem, hogy tollaslabdával golfoztunk vettem egy rakás chioburgonyaszirmot. készülök a bl-döntőre. ááááá idén nincs több duplaangolom!!!

jó, akkor én most kérdezek tőled egy szót, és ha nemtudod, megrúglak. jó ég. 11 év. és hangosan aquát énekeltünk a vonaton. másodfokú égési sérülésekkel, megfázással, influenzával, hatszorosára dagadt bokával, vérző kézzel, bogárlepte arccal, ki mivel, de túléltük. enyhén szentimentálisan, meg nyakig sarasan hazaértünk, hogy aztán olli joggal leszedje a fejem. mert ugye ezek a kis esti mókák igen jók, főleg meccsel összekötve. elmentünk a ligetbe a vip-dombunkra, és nagyonjó volt aztán... ahogy az ember meglátja az alakuló teret, valami megmoccan benne.

nagyon vészesen fogy az idő, ami elválaszt leendő férjemtől. ugráltunk mika lollipopjára, és mint már említettem, szadiztuk hamupipőkét, aki hol a picsában van. (insidejoke) . és mégis, úgyérzem, hogy most csak bittersweetben tudnék végigmenni, üvöltve énekelve, mert a másik felem valahol nagyon lemaradt barcelona mellett, és jó is itthon lenni meg nemis... és ülünk amellett a kis lábáztató mellett, azon a maréknyi füvön, nekünk ennyi is elég itt a belvárosban, valami angol srác gitározik mellettünk, azis jó. körtésjoghurttal kiülök a teraszra bámulni a tengert.

most meg kezdődik valami egész más, és örülök, hogy még nem tudom pontosan, milyen. szóval csak annyit akartam mondani, hogy megvan, gyönyörű, ő a tökéletes, és annyira szééééééééééééép........... de furcsa, hogy együtt nőttünk fel, nem tudom kiverni a fejemből azt, ahogy összevigyorogtunk kakas mögött "basszus nem lesz jövőre!..." talán lassan végetér ez a zűrzavar, ami leginkább a harry potter négyben a karácsonyi bál előtti részre emlékeztet...

például már azis problémát okozott nekem, hogy átszaladjak a termen, leguggoljak aztán felálljak. (no comment.) ezek után nem tudom, mennyire fog sikerülni elsajátítani a koreográfiát előttünk meg egy laptop, és nem is kell más, csak pár csomag zsepi, amíg taknyunk-nyálunk összefolyik. ) meg lehet csapzott fejjel, piros orral bejönni az udvaronfocizásról és úgy csapni ököllel a színpadra, hogy mindenki csak lessen, mert mi éppen forradalmat csinálunk, ha bárkinek is feltűnne...

most egy walky-talkyval ugrálnék meg rángnék a szobában és énekelnék bele mindenfélét, ha lenne energiám, meg lenne walky-talkym és mind a kettő szar. nagyon. ó, a pesti éjszaka...a tegnap móka volt, a többi gondolatom ezzel kapcsolatban vagy nem nyilvános, vagy nem izgalmas, vagy... nincs is. beégtem a komplett liverpool előtt. századvalamelyikrészi depresszió? ó yann.

jaj de buták vagytok, legalább szépek legyetek jó, hát ha nem is az életem legszebb, de a legeseménydúsabb, legfárasztóbb és legizgisebb napja címet simán elnyerte. nem tudom, milyen felnőttnek lenni, de gyereknek lenni móka volt. és emellett beköszöntött szibéria, amit nehezményezek egy kicsit. imádom, egyszerűen imádom ezt a karácsonyi barkácsolós időszakot... a többiekkel nem is volt annyira rémes átcsúszkálni budáról pestre. de legalább vettem egy rakat haszontalan dolgot, amiknek örülni fognak valakik. és a tálcával faroklegyezős örökké ámen.

ez mondjuk csak nekem vicces, meg fura, de nekem legalább nagyon. ez az év már jól behúzott nekünk, talán... jobb lesz.