30

"a legjobb bizonyíték arra, hogy mennyire nem untatnak az ezerszer látott klisék, az, hogy 160 perc úgy repül el ebben a világban, hogy észre sem veszem. azt sem, hogy maszatos a 3d-s szemüveg vagy elzsibbad a lábam. nem kell vécé, nem tudom, mikor ittam meg a kólát, nem tudom, mikor ettem le magam popcornnal. nem érdekes. csak a pandora van, ami amúgy imax-osan, a bujazöld indáival körbefon, felemel és nem enged."
igen, valami ilyesmi, csak kóla és popcorn nélkül. (csokink volt csak...) ezért most, nagykorúság ide, nagykorúság oda, igenis kék űrlény akarok lenni, aranyosan mozgó füllel és nagy sárga szemekkel meg hosszú farokkal. foszforeszkáló erdőben meg minden! gondolom ez teljesen normális mellékhatás. nagyonnagyon futurisztikusan-viccesen festettünk a spéci szemcsikben, és csak egyszer hadonásztam a levegőben, amikor azthittem, hogy ilyen világító cuccok, magok vagy nemtudom szállnak az ölembe az erdőben.
ezt igazán megérdemeltük azok után, amin keresztülmentünk... például egy órát álltunk sorba, ezért kénytelenek voltunk ott ajándékozni, meg vihogni, aztán nem találtuk a vécét, akkor azon is vihogtunk, aztán összetapiztam a szemüvegeket, aztán be akartunk szökni még mielőtt beengedtek minket, meg beálltunk mindenki elé, aztán utána meg nem találtuk a vécét(ismét), aztán nem találtunk ki.
nagy és ronda ez az aréna.
és még növények sincsenek.