2010. március 16.

16

szerintem az ilyen szintű hangulatingadozás már orvosi esetnek számít...
a félórás kiborulós bőgéseket felváltja a százas vigyor, aztán megint kiabáloshiszti (ennek általában olli az oka igen erősen, és kemény húsz percig tart a durc maximum, de akkor nagyon), aztán megint bouncin' round. ezt néha megszakítják ilyen háromperces depresszió- illetve idegrohamok, attól függően, hogy éppen milyen kontextusban jutott eszembe a továbbtanulás, az érettségi vagy a ballagás. és ezen nem javít az sem, hogy elhagytam fernandot (továbbra is szeressük), vagy hogy ma például egész délután airt hallgattam, ami azért úgy ad egy fura alaphangulatot...
most valami érthetetlen ok miatt santana wishing it was-t hallagtok, amit kábé akkor tettem legutóbb, amikor manócskát hazaengedték a korházból. szóval...rég. de erre mindig flesselem, hogy nando énekli, ne kérdezze senki, miért, de mulatságos.
najó, asszem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése