27

atyaúristen, megmozdulni nembírok... és kijött rajtam valami elég dúrva hypochondria is, és mindenem fáj, mintha agyonvertek volna. azt hiszem, szép lesz így holnap mozgásszínházat művelni. hogy őszinte legyek, fenének van kedve holnap megint egész nap egy sötét színpadon állni különféle mesterséges megvilágításokban és százhússzor átöltözni... most úgy skippelném a holnapot, ha megtehetném.
hat óta annyit sikerült csinálnom az alváson kívül, hogy főztem egy teát, és lemásztam pepáért, hogy aztán a géppel a hasamon folytassam az alvást.
miszter meg az idő meg a kresz felnyomta a pulzusomat, és most csak valami közös nt-s éjszakábanyúló faszkodás gondolata tud vigasztalni. és van egy olyan érzésem, hogy nem a tanulásról fog szólni a szünet...