11

és úgy érezte mintha

valaminek vége lenne

de csak megtorpant a valami

egy pillanatra

mennyi minden történt... keringés, aztán valahol a műcsarnok alatt, sötétben gubbasztás, gondolkodás, beszélgetés.

aztán csak mi, milla meg én, meg az éjszaka, meg szamóca, a fekete macskája, aki elaludt a fenekemen, amíg hason fekve bőgtünk félig lelógva egy matracról. előttünk meg egy laptop, és nem is kell más, csak pár csomag zsepi, amíg taknyunk-nyálunk összefolyik. és ez így pont jó volt.

reggel szamóca ébresztett, kis tappancsaival, és nagyon ősz lett, hideg is meg a levelek, ahogy álltam a bartók béla úton a vilimegállóban, és biztos voltam benne, hogy elkések. de nem késtem.

úgyhogy folytattuk a forgatást, menekültünk a biztonságiőr elől, meg lifteztünk kőbányán fel-le a kilencedikről, és igazából nem csináltunk semmit. de az legalább mókás volt.

este aztán agyelszálltunk, kiderült, hogy lehet dnb-zni cabaret medranora(legalábbis a nyolcadik törpének sikerült), tequila porfavor, nt-győzelemre, és az is kiderült, hogy nagyon jól lehet bulizni olyan zenére, amit igazából nem is ismersz, ha sikerül a legnagyobb rajongótáborba kerülnöd(meg aztán kiderül, hogy ismered is...). cserébe nem láttam az nt-t. nem tudom, hogy jártam volna jobban-rosszabbul.

vasárnap pedig tesómé és manócskáé, ezé a hatalmas szeretetgombócé.

és...végül csak annyit akarok mondani, amit már előttem jópár lány kimondhatott...

...hogy kell egy noah!