úgy látszik, a parnasszistákra rátört az álmodás. én nem szoktam, de most nekem is sikerült pár izgalmasat, de krúdy bácsinak nem jött össze a megfejtése. nekem annál inkább.
úgy kezdődött, hogy egy temetőben bolyongtam eltévedve, ami valahol a szanticskai és a szandai közt volt kinézetre. (ez eleve jó alaphelyzet, mi?) erre most hogy el voltunk utazódva, kirándultunk a szüleimmel. olli bement egy temetőbe, és elvesztettem szemelől, és egyszerre ott áltam egy temetőben, tök egyedül. elindultam valamerre, egy úton, aztán már nagyon bementem, és még ott se találtam ollit, aki aztán egy ilyen kis kápolna mögött volt. és pontosan ugyanúgy bolyongtam egy ugyanolyan temetőben, mint álmomban. paraaaa. a többi része ha lehet, ne valósuljon meg...
voltunk barlangfürdőben, nah az volt valami, meg csónakáztunk lillafüreden, az annyira szép volta kastéllyal meg az őszi erdővel, hogy az már túl giccses volt, mert ilyet az amcsi filmekben szoktam(?) csak látni. de fúú, annyira jó volt evezni, imádok csónakotevezni, van egy ilyen perverzióm is... meg lovagolni is akarok, az erdőben... most... a középkori perverziómat meg kiéltem a diósgyőri várban, szóval nagyszerű volt, csak már megint kiestem az életből...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése