de most újra a parton fekszem
homokban, mit elsimít a tenger...
számít-e régi szél?...
és valahogy újra éled bennem minden,
mit elveszettnek hittem
és te is elfelejtettél
a fénybe nézve senki
nem sejti, mit talál
ki látta egyszer rájön,
mindig csak erre várt
a tenger sós vizében úszik a láthatár
és hullám hátán tűnik el...
igeeen, costa bravat most.
2009. október 30.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése