2009. október 13.

13

ne sírjatok, fiúk. először is, mert nem bírom a síró fiúkat.(akkor nekem is bőgnöm kell, minimum.) másodszorra meg mert úristen, van magyar foci, és ez önmagában is jó! főleg hogy konkrétan ti képviselitek... ezen nincs mit sírni, sőt!
szépen sorjában rontom le a jegyeim, annyira nem élvezem, meg nem is direkt csinálom. egyenes arányban van az időjárással a dolog.
pedig nekem nincs ezzel semmi bajom. furcsa, így közvetlenül a nyár után, de lehet kabiban teázni, meg hidegben töltődni a teraszon és nézni az esőcseppeket a korláton, meg a leheletünket, meg snickerst enni, amitől érdekes módon felmelegszik az ember(tényleg), meg lehet csapzott fejjel, piros orral bejönni az udvaronfocizásról, meg kicsavart ernyővel szenvedni a dunaparton.
persze...szívesebben csónakáznék ugyanebben az esőben. kis kék ruhában. meg tehetetlenül kiabálnék. szenvednék. (mert akár hiszitek, akár nem, nem is olyan rossz az.) aztán nem csak azt.
de hát ki nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése