11

a mai reggel egy tonna művérrel kezdődött(média), aztán másféléves kiásott hullák érzékletes leírásával(irodalom), ezek után ugyebár már nincs is kérdése az embernek.
az idő ismét takony sajnos, úgy hiszem, ez a mostani és a jövő hét nem fog a kedvenceim közé tartozni. minden nagyobb termetű kutyára beflesselem, hogy farkas, és szomorú módon jóval többet gondolok a tengerpartra, mint a továbbtanulásra. arra maximum egy kékkönyvfelcsapás és egy röhögés erejéig.
a tegnap estét közben folyamatosan emésztem. kb így nézhetett ki anno a pilvax, vagy a new york a nyugatosokkal. az ember bemegy és sajnálja, hogy nem szemüvegben jött, és hogy nem elég intellektuális. aztán azis felmerül benne, hogy biztosan jó helyen van-e, aztán az is, hogy hát ez tulajdonképpen már minden képzeletet felülmúl. álltunk apámmal a fal mellett, és nem tudtuk eldönteni, hogy most sírjunk-e, vagy nevessünk, miközben a mellettünk álló hipersznob pasi csúnyán néz. de a mi reakciónk a normális. látjuk a színpad tekinteteiből:) iker jutott az eszembe, akire azonnal írtak volna, és nem is egy operettet ott helyben...
olyan elborult trigorinokat lát az ember a szemekben néha, és lesz egy olyan furcsa érzése, amikor a második kortárs író emeli rá ismeretlenül a szigorúan vörösborát, hogy egy kis elbeszélés témájában meg fog jelenni valahol...
aztán van valami más is... valami furcsa, ami nem hagy nyugodni, és néha megjelenik a fejemben. nyugodtan eltűnhetne, mert nem tudok mit kezdeni vele...
nah hagyjuk is, most felkerekedek és visszamegyek ismételten a komplett délutánomat a suli kedvéért bent tölteni... juupijáé...:/
egyébként ilyen karácsonyom még nem volt, azt hiszem egy egészenpicit le vagyok maradva az ajándékokkal. nem akarjuk elhalasztani egyébként??