14

annyiranagyon okos vagyok, hogy azt még általános buta tekintetemmel sem tudom hatástalanítani. ötös leszek matekból. én. mondom én. ötös. MATEKBÓL!
hm.
igen, igen, oximoron, tudom, én se értem...
meg angolból meg németből meg magyarból és fú. eljutottunk a várva várt szerda estéig, egyetlen dolog éltetett: a spanyol kupa nyolcaddöntő. enélkül a tudat nélkül már a hétfő első órai fizikatz-nél feladtam volna. úgyhogy most egyperces néma csönd, amiért sweetie színházban van és nem láthatja a valen-meccset.

ez a nap amúgyis nagyon érdekes volt, és nem csak azért, mert 20 percig folyamatosan németül feleltem -2 két fokban (mert nincs gáz) és üvöltő justintimberlakeben (mert nagyszünetben ki vagyunk téve a sulirádiónak) és mindezt a tanári előtt, és mégis túléltem, hanem mert pl volt vicces próba (bár most kivételesen nem pálmafába felfogott hajjal ugráltunk lefelé az "ó gyönyörűszép titokzatos éj..."-t énekelve a lépcsőn, mint ahogy már előfordult), meg kiderült, hogy hogy fogják hívni végleg leendő gyermekeinket, ha végre elvesznek minket leendő férjeink. (a kis pablo villa már útban, miloslav krkic és graciana casillas csak betervezve.)
meg a lenny jól kipontpontozott velem meg az osztállyal, úgyhogy most pillanatnyilag úgy néz ki, hogy lehet, hogy meg kell csillogtatnom sarjadásában kiégett sarjú színészi tehetségemet kis alma materem szerény színpadán.
kinyírom a lennyt.