9 kicsit később

a csengeryben volt egy ház.
olyan tipikus, 7. kerületi, csak még rozogább, mint az átlag. a színe már rég nem látszott, mert az agresszív fekete városi dzsuva vastagon lerakódott rá. a vakolata is hullott, néha kiírták rá, hogy vigyázzunk, nehogy ránk essen valami.
8 évig szinte minden nap elmentem előtte. azóta csak hetente többször.
egyszer egy hatalmas, szürke macska ült a kapujában. kilenc éves voltam, és nemrég jártam egyedül haza az iskolából. a macska utánam eredt és nem hagyott tovább menni. ott dörgölőzött, sürgött a lábaim közt. a szívem mélyén reméltem, hogy követ hazáig, és megtarthatom.
a földszinten gyerekek is lakhattak, mert üvegmatricák voltak az ablakon. arany kontúrosak, zöld-kék halak, buborékok.
nemrég egyszer benéztem az utcába és azt hittem, megült a csengeryben a köd. mintha csak oda szállt volna le egy felhő.
aztán rájöttem, hogy az tömény por. arrébbmentem, nem akartam beszívni.
mostmár törmelék is alig van ott. látszik a mögötte lévő ház, ami teljesen újfajta látvány az utcáról.
ez csak onnan jutott az eszembe, hogy mostanság amikor arrafelé megyek, hiányzik valami.