6

tegnap nagyon sikeresen debütáltam, felkeltem egy szó nélkül, kimentem a hidegbe, bementem az iskola kapuján, beültem a fizikaelőadóba és csak akkor merült fel bennem a kérdés, hogy mi a jó fészkes fotont keresek én itt hajnalban egy fizikaórán????
egyébként egészen jól belerázódtam a dolgokba, bár átöltözni némi próba és tréning után, hazamenni, megkajálni és elmenni a voltsulimba még szupermannek sem sikerült volna 20 perc alatt.

azt hittem, ha így folytatódik a dolog, nem is lesznek olyan borzasztóak ezek a színes hétköznapok, de tévedtem.
ahogy ugyanis sweetie mondaná, nem bírom ezt az érzelmi hullámvasutat. más se nagyon bírná, ha egyszercsak megtudná, hogy teljesülhet az utóbbi idők egyik legnagyobb álma. olyan mennyiségű endorfin termelődött bennem, hogy üvölteni bírtam volna, vagy akármit.
és akkor jön elle. mikor jöjjön, ha nem ilyenkor? tökéletesen tudja, mikor kell megjelenni és tönkretenni a dolgokat, ez bizonyára valami ősi ösztön. meg winnie, aki nemtom honnan szedi a híreit, ha senki se mondta neki. (tán sugallat útján tudta meg...) kb fél percig lehettem szinte tökéletesen boldog a rámtörő jóhír miatt, utána ezt minden átmenet nélkül gyomorgörcs és hányinger váltotta fel. hiszen a shoppingolás egy olyan helyen, ahol igazán menő nyaralni és szétrombolni barátságokat sokkal szórakoztatóbb, mint elmenni arra a helyre, amiről álmodsz, azokkal, akik a legfontosabbak, és jólérezni magad, bele barcelona közepébe, amíg a többiek nyelvsuliban ülnek...
mindegy végülis. lehet amúgyse jönne össze. de ha mégis, ez nem fordulhat elő. egyszerűen nem! mit szólna bojan, ha meglátná elle-t mellettem??:)
aztán meg kezdtem elhinni, hogy kezd összeállni ez az osztály. hogy kezdünk felnőni és mintha kialakult volna valami osztályközösség-szerűség. ó, én hiszékeny, nyilván, ahol mindig mindent 7-8 ember visz el a hátán, csinál meg az osztályért és vállalja a felelősséget. akiket lehet szidni, mert komolyan veszik a dolgokat, akik miatt lehet nem délben, hanem csak félegyre végzünk... de a legrosszabb, hogy ilyen dolgok miatt képes megharagudni rám gigi.
viszont a kuyták érzik az aurát. halál komolyan. sweetievel éppen úgy szidtuk elle-t az utcán, ahogy tudtuk, erre letámadott minket egy kis pincsi. szerintem érezte hogy árad belőlünk a gonoszság.
meg afelé is árad aki képes volt ellopni iker bábuját...
kétezerkilenc december ötödike pedig a szalagavatónk. én már most kivagyok tőle. iker jövőhéten már el akar menni ruhát próbálni...XD