18

utazni jó. de minden létező és valaha létezett energiádat elszívja.
most éppen egy barcelonai kapus srác azt meséli nekem, hogy hogyan rúgták tökön. még ez se nagyon dob most fel. nyúsrác se. pedig az elég masszívan fel szokott.
ez a nap amolyan bittersweet volt. nem tudom megfogalmazni. csodaszép az idő, valahogy jól kéne magát éreznie az embernek, és jól is érzi, csak egyfolytában tudna sóhajtozni.
tudom is meg nemis, mi bajom van. egyrészről mindenki halálosn kivan a környezetemben igen különböző okoknál fogva. egy közös: mindenki állatira el van fáradva és gyűlöli már az egészet és hányik a könyvek látványától is.
de aztán persze van egyéb, hogy még véletlenül se unatkozzon az ember. vagy ha nincs, az ember csinál magának, vagy valaki más helyette, vagy mindkettő. vagy csak megint azért rossz, mert másnak baja van... és emelett csak szimplán dühös vagyok? végre itt a 'nyár' és valami mégse jó. kell nekem hülyének lenni.
bár most így hirtelen vagy öt embert felvidíthatnék! bár tartok tőle, hogy attól se lenne százasan jó.
antonio az előbb azt mondta, menjek ki barcelonába, lakhatok nála. ha sokat mondja, komolyan veszem az ajánlatát.