22

pablo villa az iskolánkba fog járni szeptembertől. tizennégy körüli, kócos fekete hajú, csavargatja a haját és bután néz. sweetiere ütött.
teljesen kiutaztuk magunkat, nem kellemes agyonsminkelve ugrabugrálni melegben talpig hosszúban egy reflektor előtt. aztán felszenvedtük magunkat a várba xabival, és ha megkértek volna sem adtam volna át a helyet senkinek, pont.
fent aztán lehetett élni. milla egy gyönyörű előadást hozott létre, tényleg, és bár még mindig nuku mozgáskultúrám, és még mindig nem tudok táncolni (koncerten ugrálni az nem tánc még mindig), gyakran kedvet kapok, hogy tényleg tudjak táncolni. azt hiszem mégse véletlenül keveredtem a mozgásszínházhoz.
ülni a várban egy falon, alattad pest meg a lánchíd meg a duna, mögötted egy turul meg egy szökőkút, igen, valahogy így kéne ezt minden májusi délután.
a többiek most elég bizarr dolgokat néznek, és én apám csokis muffinját eszem, egy gombóc csokifagyival a tetején.
este elmegyünk mulatni. áj hóp szó.