2009. április 20.

20

ez tipikusan a 'szar létezni is' esete. nagyon rossz érzésem van, egyrészt mert nem vagyok a többiekkel, másrészt meg mert így később fogok szívni.
ha minden igaz, elkerülhetetlen, hogy ledugjanak egy csövet a torkomon ki tudja meddig, és ez rém ijesztő. az is, hogy alig bírok menni, nemhogy lépcsőn. azt hiszem, valami nem stimmel.
igazából kicsit el vagyok anyátlanodva. nem így képzeltem ezt a dolgot.úgy képzeltem, hogy még a hétvégén is tanulok, aztán bemegyek hétfőn, nem is lesz olyan rémes, aztán a többiekkel kiünnepeljük a sok izgalmat, végre együtt, és túl ezen a marhaságon.
ehhez képest itthon ülök/fekszem/tengődök, és mindenhogy szarul vagyok.folyton sírhatnékom is van. igazából azért, mert rettenetesen sajnálom magam. ha belegondolok, ez teljesen normális, mert nem is tudok mást csinálni jelenleg. hiányzik az összes ntmate, és megint kezdődik a végeláthatatlan itthonülés és vizsgálatrajárás.

egy rakás szerencsétlenség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése