24

jeee, megnézhettem ma ultrahangon végre milot. igazán szép gyerek! bár lehet, hogy az a vesém volt. hm.
egy élmény a péterfiben lenni, komolyan. hetedik kerületi brutálpesti sorstársaim ismerik ezt a felemelő érzést.
mindannyian az ablaknál állunk, igen, nem csak úgy véletlenül áll sorba hét ember papírokkal. ekkor megjelenik egy negyvenöt körüli pacák, hosszú hajjal, és szemlátomást azt hsizi, hogy ő egy tizennégyéves rocker, legalábbis a külseje ezt sugallja. aztán persze beáll mindenki elé, és még be is szól. mögöttem egy nő valami papírt tölt ki, de nem fog a tolla. szemrebbenés nélkül elkezdi az előtte lévő újságon próbálgatni a tollat, aminek az az eredménye, hogy olvashatatlanná firkálja az egészet. a mellette lévő úr fura szemmel nézi. "ja, hogy ez a magáé?! jóságos isten, neharagudjon" eszmél fel a nő, és abbahagyja az újság kidekorálását. "ugyanmár, firkálgassa csak szét nyugodtan" morogja a manus.

tegnap délutáni életkép:
apám visszafejlődött hirtelen úgy kábé huszonhét évet, felrakott egy bizottság lemezt, és feltekerte maxra, így a szomszédok egész délután velőtrázó sikolyokat, üvöltést és mindenféle fura zajokat hallgathattak. miközben a hangfalból üvölt, hogy "mit látsz, laca?" "egy nagy segget látok!!", megpróbálom sweetie instrukcióji alapján kitalálni, hogy működik az az izé, aztán nekilátok mindenféle nemzetiségű egyénnel társalogni. így keverdek össze végül sergioval is, aki egy svájci pasinak adta ki magát, de csak a hülye nem ismeri fel a reakcióiból...khm. igazán leszokhatna erről a chates dologról.
végül beírtam a spanyol chatroomba, hogy vamos seleccion espanola de futbol, ennek nagyon örültek és leléptem.