24 afternoon

ne nee, iker távoztával méginkább rámtört az a rettenetes érzés, hogy én ember-függő vagyok, és sokáig nem bírom ki, ha én nem sörözhetek az erzsébet téren ülve a többiekkel. főleg, ha van felfújható gyerekmedence!
"mekkora egy mazochista vagy" pirított rám kedvenc zongoratanárnőm, privátban jazzeskedik egy kétlemezes bandával, illetve a lelkem pányolgatja. ez egy általam kreált, rém bonyolult ujjrend miatt szaladt ki a száján, de olyan őszintén, hogy bár nem pont ezért, rém igaznak tűnt.
szóval szerencsére iker nem változott semmit ezalatt a pár hét alatt, sőt, a haja színe is a régi, és az arcában sincs semmilyen fém, szóval megnyugtatóan ugyanolyan bíingszili, mint volt. és hozta nekem magával azt a jókis életérzést a fűbenfekveborozással, meg a nagyrakat félspanyol gyerekkel shoppingolással.

ó...
barcelonában egy tengerparti bárban... koktél... meleg szellő a tenger felől...
mezítláb szaladgálni a beachen a már szinte undorítóan gej naplemente előtt... (najó, ezt persze csak és kizárólag homokos strandra értem.)(ja, és ne álljon ki mindenféle cucc a vízből. kivetett medúza se legyen, mert arra háklis vagyok.)
iggen. menjünkmár!