21

nemtudom, én sose tudok semmit, csak azt, hogy hiányzanak, rettenetesen, és énis
úgyhiszem, hogy milo pofonnal fogja indítani ebben a világban...
végülis, ha úgy veszem, nem is olyan rossz, legalább lefogyok nyárra. de azért azt is tegyük hozzá, hogy összeturmixolt karfiolon élni egész nap elég rémes. most ugyanis hasonló étkeket fogyasztok, mint az egyéves unokaöcsém. mostantól átérzem szegény sorsát.
de nem sajnáltatom magam nagyon, csak egy kicsit. egy kicsit azért muszáj, mert nemjó elszeparálva lenni a csapattagoktól. nemjó még kicsit sem érettnek lenni, meg nemjó egész nap mtv-t meg kickette-t nézni, miközben a szomszédok vélhetően azt gondolják, hogy szülök a hangok alapján.
de még nem, bár ha miloslav sokat folytatja, lassan aktuális lesz... najó.
így hát marad az ablakon kifelé kékégbámulás, vélhetően iker ugyanezt teszi törin, csak a suliból. meg marieval a másfélórás telefonálásos lelkisos, amíg ő manócskát sétáltatja.
jé, lebarnult a lábam. hm.
ez azt jelenti, hogy lassan itt a nyár! vége a téli mandarinevős matekoknak, ajándékutánrohangálásnak az esőben, influenzának, a színházi öltözőben sminkelgetésnek, a sajátmagunkról-frásztkapásnak a könyvtárklub vécéjének tükrében, küldöldi srácok szimplába-küldözgetésének, minden eddigi rossznak, úgyhogy akár mehetnénk is barcelonába máris valami jókis tengerparti bárba, de én azzal is meg lennék elégedve, ha csak az iskolában hülyülhetnék ezzel a sok butabutával.