23

ismét nem történt semmise. ennek örömére azért persze írok, mert grafomániám van sajnos.
ma sokkal szarabbul vagyok, mint tegnap, pedig elhatároztam, hogy ma gyógyszer nélkül próbálok létezni. nem jött be. meg ez azért is kellemetlen, mert ma be akartam már menni iskolába, ugyanis már őő elég rég tettem, és holnap se nagyon fogok tudni, legalábbis a reggeli órákban biztosan nem, lévén valahol a péterfi utcai kórházban fogok leledzeni. pedig komolyan mondom, eljutottam abba a fázisba, hogy szeretnék (!) duplaangolon lenni ikerrel, meg akár nulladikelső bioszon is, ahol nagyszerűen lehet aludni és zenéthallgatni a csajokkal, ha bejönnek, és akkor legalább látom sweetie, sese meg elle hátát, ahogy megpróbálnak minél távolabb húzódni a pad két felén.
tegnap egész délután varrtam. igen, én. akiről ugye köztudott, hogy antikonyhatündér és -varrónő. ehhez képest mégis ezt tettem, ráadásul mégcsak nem is kötelességből. kreáltam vele egy nyakláncot a nyári napsütésben-napszemcsiben-fűbenfekve-picsul-és-fagyizik/jégkásázik/sörözik életérzéshez. hát elég érdekes lett. de büszke vagyok rá, hogy tényleg én varrtam. egyedül.(!!!)
ma előszőr is kialudtam a tegnapi héttől éjfélig meccsnézést. aztán filmeket néztem, hátha elveszi a figyelmemet arról, hogy milo éppen áttörni készül a hasfalamon, de persze nem így történt. jóég, vizuális típus vagyok. az olyan lenne, mint a nyolcadik utas a halálban, fúúj!
a lényeg, hogy már megint semmitse tanultam, óje...