20 később

ódejó. dejódejódejó. ha valaki nem felejtette el a múltat, és emlékszik rá, hogy milyen jó volt, miért mond le róla ennyire hamar? miértmiértmiértmiéért? miért törődik bele, hogy őt mindenki 'utálja', miért fogadja el azt az elméletet, hogy csak egy ember szereti? miért nem tud gondolkozni? mi a franc ez a lila köd, ami van, és nem lehet vele mit kezdeni, ami képes ilyeneket csinálni? hogy képes ennyire velejéig kiforgatni egy barátságot???
jézusmáriám. és tényleg ezt képes visszavezetni rám? vagy kire mégis, sweetie-re? sesére? most ki hagyott cserben kit és mégis mivan?
és hát pont ezaz. milyen igaz, milyen nagyon igaz. a barátok érzik, tényleg nem kell róla beszélniük. de arról már kéne, ha valami baj van... csak nem lehet...nem lehet a francba is. ki a naív? mivan? ez számít őszinteségnek? akkor tényleg kevesen vannak. nagyon remélem. és kívánom mindenkinek, hogy ilyen kedvés barátja legyen, mint neki, mert soha nem fog ennyi jó ember mögöttünk állni, mint most, és sosem fogunk tudni ennyire számítani emberekre, mint most, és csak a kezünket kell kinyújtanunk, hogyha bajunk van a barátaink felé. lazac, lazac, de ez az igazság. remélem egyszer rájön.
miket nem vált ki az emberből egy blogbejegyzés.