25

"amiatt aggódj, amit irányíthatsz; a többi vagy magától megoldódik, vagy belehalsz. az aggodalom ígyis, úgyis megszűnik."

szeressük anita blake találó megjegyzéseit.
bárcsak lenne mindenkinek egy spanyolfocistafeleség-jövőképe! hova menekülnek fejvesztve a többiek, amikor már nem bírják tovább?
minden ül a levegőben, lezáratlanul, kellemetlenül üldözve az embert egyik teremből a másikba, haza, aztán vissza az iskolába, megint haza, színházba, körútra, kávéamutomata elé, barcelonába. kimondatlanul, megbeszéletlenül, és hajkurászom gregers werlét, akit nemrég szívesen fejbevágtam volna valami naggyal és nehézzel.
barátok. régiek, kevésbé régiek. fiúk, lányok.
két barátnő, egy fiú. két barát, egy lány. barátnők, akik értik egymást. barátnők és barátnők, akik nem. barátok, akik értik egymást. barátnők és barátok, akik nem. vagy igen?
lány és fiú akik nem értik egymást. lány, aki mégis, de nem hajlandó tudomásul venni.
barátok, akik nagyon szeretik egymást. de nem ismerik. vagy ismerik, csak nem érzik?
most akkor üssük fejbe mégis gregers werlét, vagy idegesítsen minket még egy ideig?
de van, ami három év után sem lesz másképp... például egy
barát, aki már nem lesz az.
darab, amit már nem játszunk.
lila köd, ami nem nem oszlik el.
önmarcangolás, ami nem múlik.
az ég színe.
asszem elszálltam egy kicsit.