7 agymenés

az van, hogy kurvára idegesítem magam azzal, hogy csinálok magamnak problémát, hogy még véletlenül se érezzem magam jól öt percig, amúgyis elegem van, hogy még mindig hulla beteg vagyok, a fél családom szó szerint depressziós, és ez most nem az én értelmezésemben depi, hanem olyan igaziból, szóval pszichésen és fizikailag nem túl topon, és akkor kérdem én, hogy mégis mit várok a sorstól, ha hányok az édestől és izzadok a sóstól, hogy éljek egy kis quimbyvel, amivel tegnap amúgyis nagyon beletrafáltak, de most tényleg erről van szó, hogy mégis mi a jó francot akarok????? persze, egoista ribancként elvárom, hogy a fél világ velem foglalkozzon, ez természetes, meg ha az utóbbi időben ennyien utaltak rá kedvesen, akkor végképp, nem véletlenül leszek celeb, ha majd elvesz bojan, szóval ezt eddig is tudtuk, de ennyire??? ez már ocsmány. és nem az a szánalmas a dologban, hogy hülyesékeget mondtam, meg csinált meg hagy ne soroljam, hanem azt, hogy én minden után képes vagyok komolyan venni bármit, amit csinál. sőt, még ezzel nagyszerűen áltatom magam. na ez az igazán szánalmas, de kár, hogy ez a szó nem elég kifejző!!! most mondjam azt, hogy igazából nem vagyok hajlandó tudomásul venni, ami tavaly február óta nagy betűkkel ott lebeg az orrom előtt, pirosan világít és fényvisszaverős, hogy baromira nem kellesz neki, hagyd már a fenébe, ráadásul ha ezt folytatod, akkor még mélyebbre ásod magad, nevetséges vagy és nem tanulsz a hibáidból, és mégis mit gondolsz, hirtelen okossá válik, rájön, hogy lehet, hogy a lányok is érző lények (húha... mik vannak, mi?), meg hogy lehet, hogy nem attól lesz baró, hogy a legmenőbb csajoknak nekiesik (oké, bocs, ezt a tegnapi féltékenységi rohamom hozta ki belőlem. néha azóta is elborul az agyam a sárgaságtól, rém ciki, de ez van. hiába, ikernek is van valami egyhe pszichoterápiás hatása rám. ha ő nincs, hazamegyek.) sőt, még az is előfordulhat, de ez már tényleg rém furcsa információ, hogy valaki saját magáért szereti?
hú, de elborult az agyam.
és közben nem tudom miért érzem, hogy sweetievel január elsejei baromkodásunk alkalmával nagyonis beletrafáltunk, és tényleg az egész olyan, mint a requiemforadream, (csak mi nem vagyunk szenvedélybetegek. najó, deXD de nem olyan szinten. még.) hogy mindenki építgeti az álmát, és tökjól úgy néz ki, mintha be is jönne, de úgy fog mindenki pofára esni, mint a szél, és ami a legfurább, hogy valószínűleg ezt én még nagyonis meg fogom érni. ne legyen igazam.

következnek a jó hírek. ikernek be fog jönni ez a cucc, mert szerintem igen, az unokaöcsém meg felállt tegnap.