27

narancssárgán süt a nap, felszaladok a szerpentin mellett, félig fűben, félig lépcsőn, fúj a szél.
mások az illatok is, egy rigó eszeveszetten fünyüli az altatódalát.
holnap is iskola, de legalább kiadhatom magamból végre az elborult fangörlt az este folyamán.
tényleg narancssárgán sütött, a kék meg a narancssárga komplementer színek, jól lett ez kitalálva... tavasszal úgyis minden megszépül. még a baklövések is. fülemben egy kicsi meg white énekel, én meg végigszökdécselem a király utcát egy csokor virággal. vagy szövetkabátban állok háttal az iskolámnak, remélve, hogy nemsokára már szövetkabát se kell. bezárom a télikabát mellé a szekrénybe, nagykorúságomig nem is kívánom látni őket. lila nyárról énekelnek. apám sajtos hagymakrémlevest csinál a kedvemért, endre verseit olvasom, félig kötelezőből, félig nem.
nagyon szép, kár, hogy már nem láthatja.