1

kivételesen nem tudtam magam kihúzni a családi program alól. a nagyim hetvenedik szülinapja egy olyan fontosságú esemény, hogy senkit se érdekel, hogy mivan, ha bojant meggyilkolják a racing-barca meccs közben, és én nem látom. ahogy az se, hogy esetleg szarul vagyok, és ilyenkor magamat se viselem el, nemhogy a rokonaimat.
brutális mennyiségű 'totally fucked' hallgatás után végre elaludtam, és valami oltári nagy baromságot álmodtam, arra persze nem emlékszem, hogy mit, úgyhogy ennek most nem is volt értelme, hogy leírjam. hm. a mai nap semmi sem történt, rájöttem, hogy ha az ember beteg, semmi se történik vele. ollival szenvedtünk itthon betegen, azon gondolkoztunk, hogy hová is menjek majd bojannal nászútra (rio lett a végső választás), és szenvedtem, hogy nem ehetek.(már baromira elegem van a kétszersültből és a főtt krumpliból, legszívesebben fagyit ennék uborkával, csokit, flódnit gyrossal, aztán szalonnás-olvasztottsajtos-ketchupos kenyeret és végül kolbászos-zsázsás-mustáros szendvicset, hagymás-tejfölös pringlescsipsszel és baracklekváros linzerrel. nem, nem vagyok terhes. maximum miloval.)