10 tegnap

most úgy elképzeltem, milyen lehet nando gyerekével a hasadban, és rájöttem, hogy nagyon jó.
:)
szóval a tegnapi nap ilyen jó hírekkel kezdődött, aztán zselatin és túró-vásásrlással folytatódott. sweetie még azt is megtanulta, hogy mennyi fél kiló. aztán fejlesztettük az angoltudásunkat a buszon. és még csak el sem tévedtünk. toronyiránt a focipályához még mi is odatalálunk, akkor is, ha budafokon van.
összeismerkedtem bécivel is. béci nagyon kedves, szép kis papagáj. háttértáncoltam a tortasütéshez. nem vettem a bátorságot, hogy az elkészítésében bárhogyan is részt vegyek, így mindenki jobban járt, a torta is meg mi is.
a tortaszállításnak egyetlen tanulsága volt: a 33as buszt lehetőleg mindenki kerülje el, mert élet-és közveszélyes.

de mindegy, a lényeg, hogy mulatságos volt az egész, a lufielektromozás, a szerpentinezés, vicces volt egy szekrény mögött várni, hogy bejöjjön az ünnepelt, silvus örült és mindenki jól elvolt. annyira jó volt és annyira szeretem őket, hogy még a termeszes vicc is majdnem tetszett!...:)
este meg lelkifurdalás nélkül lazán ellógtam a kóruspróbát, mert megérdemlem. ismét rájöttünk, hogy a net nyilvános, így a blogolás is, és ezen valami miatt rendkívüli módon meghökkentünk, pedighát annyira nem is meglepő tény, csak mi beleszoktunk a sznob parnasszista módszereinkbe... de mivel még senki nem akart benyugtatózni a blogom olvasása után, reménykedem benne, hogy nem csak azért nem, hogy nehogy megijedjen olli.

szóval elmentünk megnézni a színházunkat, a nike boltot (azt sokszor), aztán ültünk a hidegben az andrássy úton, és néztük a szemközti ház ablakában függő fekete inget.